Struktúra

A rendszer struktúrája határaival definiált. A rendszer határainak átjárhatóságát a rendszerbe be- és az onnan kijutó energia/információ mennyisége határozza meg. Egy nyílt rendszer viszonylag nyitott a változásokra és a kommunikációra, egy zárt rendszer esetében azonban se ki, se be nem jut információ. A rendszer struktúrát határaival és az átjárhatóság mértékével definiálni azért előnyös, mert így vizsgálhatóvá válik a hierarchiában felfelé és lefelé, illetve az azonos szinten lévő rendszerek között folyó információáramlás.

Egy rendszer két esetben zárja le határait: nem engedi be a saját információitól túlságosan különböző információt, és nem engedi be a zajt. A határzárás megítélésében érdemes tisztában lenni a fejlesztés céljával: vajon több rendszerről és az azok közötti kommunikáció javításáról van-e szó, vagy egyetlen rendszer változása, fejlesztése a cél. Hogyha egy szuper- és részrendszerei által közrefogott magrendszer kommunikációt kezdeményez abban a reményben, hogy az információ a hierarchiában mindkét irányban tovagyűrűzik, akkor a nyílt határok a célravezetők. Hogyha a magrendszer éppen energiaszervezés alatt áll, azaz valamilyen új információt integrál, akkor célszerű, hogyha a határai időlegesen le vannak zárva a további információ előtt.

A zajos kommunikációt a félreértelmezés, a redundancia és az ellentmondás jellemzi. Minél hatékonyabb zaj-kiszűrő technikákat fejleszt ki egy rendszer, annál több — a saját fejlődését elősegítő — energiát tud beengedni. A félreérthető információ helyett tiszta, pontos, egyértelmű adatok és tények juthatnak be. A redundancia elkerülhető, hogyha kizárólag a lényeg kerül kiemelésre. Az ellentmondásokat az ,,igen, de” típusú kijelentések elhagyásával lehet csökkenteni.

A kommunikáció célja a határok közötti információáramlás biztosítása. Hogyha nyíltak a határok, akkor a kommunikáció az explicit célok elérésének motorja. Hogyha zártak a határok, akkor általában beavatkozás szükséges, melyre különféle technikák, módszerek állnak rendelkezésre.