Munka szakasz

A szakasz elsődleges fejlődési célja, hogy növekedjen a csoport érzelmi intelligenciája a józan ész által meghatározott szerepek, célok és környezet viszonylatában, implicit célja a rendszerközpontúság kárára váló énközpontúság, vagy a józan ész ellenében ható tudálékosság erősödése.

Visszahúzó erők Hajtóerők
ködösítés a szerepek körül, a célok és a környezet semmibevétele, öncélúság kiteljesedés a funkcionális szerepekben, részvétel a környezettel való kapcsolat és célok meghatározásában
az érvelés vagy az intuíció elutasítása értelmi és érzelmi intelligencia használata
a józan ész elvesztése, a valóság figyelmen kívül hagyása a józan ész próbája a valóságon
énközpontúság a környezet kárára a nagyobb kép átlátása
szívtelen döntések, lélektelen kivitelezés érzelmi intellingencia használata a döntéshozatalban
ragaszkodás a törvény betűjéhez a törvény szellemének megfelelő eljárások

Ebben a szakaszban a csoport hatékonyabban dolgozik, mert képes a tagjai által betöltött szerepek elfogadására, illetve sokkal valósághűbb rálátással bír explicit céljaira és (külső és belső) környezetére. A tagok megtanulnak nagyobb összefüggések mentén tervezni, hosszabb távú célokat meglátni, ezáltal munkaszerepeiket — a nagyobb kép részeként — mélyebben megértik és kiteljesítik. Az egyén képessé válik a szerepeivel összefüggő erőforrások megkülönböztetésére, a lényegtelen elemek elhagyására, ami sikeres szerepváltásokat tesz lehetővé a számára.

A külső környezettel való kapcsolataiban a csoport megtanulja figyelembe venni az egyes környezetek normáit, kizárva ezzel, hogy zaj kerüljön a kommunikációba. Felismeri, hogy a környezet melyik fejlődési szakaszban van, melyek a szakaszt befolyásoló dinamikák, és szétválasztja a jelen állapotban megoldható és megoldhatatlan problémákat. Különösen fontos ez azoknál a csoportoknál, melyek elindultak a csoportfejlődés útján, és vissza kell ágyazódniuk az őket befoglaló, a fejlődés alacsonyabb szintjén álló szuperrendszerbe.

A munka szakasz visszahúzó erői az öncélúság és a külső környezet változásait figyelmen kívül hagyó szerepbe merevedettség. Mindkettőt a szerepváltások megtanulásával lehet kezelni. A célok eléréséhez a különböző erőforrásokat biztosító, valóságban jelenlévő, egymással működő kapcsolatokat fenntartó autoritások együttműködése szükséges. Ez ellen hat a munka rovására váló személyes tartalom felerősödése, ami a szerepek tisztázásával, a szerepekkel járó viselkedés, kontextus és cél megértésével kiküszöbölhető. A szerep felelősségének felvállalásával megszűnnek a szerepen kívüli cselekvések, és mindez végeredményben azzal jár, hogy a tagok és a csoport kifejleszti a rugalmas szerepváltás készségét.

A fejlődés kreatív folyamat, melynek során a környezeti változásokra rugalmasan reagáló funkcionális szerepek kerülnek előtérbe a személyes tartalmú, a változásokra tompán vagy érzéketlenül reagáló szerepekkel szemben. Továbbá, az érzelmi intelligenciát rendszerszintű jelenségként fogva fel, megragadható a hierarchiában lévő rendszerek egymásra utaltsága: a csoport fejlődése maga után vonja a tagjai fejlődését, és fordítva, a tagok fejlődése maga után vonja a csoport fejlődését. Ebben az oda-visszaható folyamatban a fejlett érzelmi intelligenciával bíró csoportok mint rugalmas szerepváltásokra kész autoritások működnek együtt, és azt a munkát végzik, amelynek az elvégzésére létrejöttek.