Autoritási szakasz 2.

Harcoló fázis

A fázis elsődleges fejődési célja, hogy a közös munka érdekében a csoporttagok közötti különbözőségek felfedésre kerüljenek, implicit célja pedig a saját utakon járás, a betolakodó különbözőségek visszautasítása.

Visszahúzó erők Hajtóerők
„igen, de” típusú kommunikáció a különbözőségek mentén alcsoportok kialakítása
panaszkodás, önhibáztatás a frusztráció felismerése és beismerése
mások hibáztatása, reakciók a visszautasításra vagy a másságra a bizonytalanságra vonatkozó tények összegyűjtése
sértések, jogtalan felháborodások, gúnyolódás alternatívák kidolgozása

A harcoló fázist a másság, a különbözőség okozta frusztráció jellemzi. Amikor a frusztráció túlcsordul, akkor a csoport a tagjai vagy a vezetővel szembeni vádaskodások, hibáztatások, gúnyolódó letorkollások, panaszkodások, barátságtalan visszavonulások terepévé válik, szélsőséges esetben bűnbakképzés történik. A csoport nem ismeri fel, hogy a bűnbak szerep kiosztását a csoportfejlődés megrekedésével fizeti meg. Nagyon kevés információ jut be a csoportba, a csoporttagok elégedetlensége rendszeres távollétekben, csoportelhagyásban kumulálódik.

Ezen visszahúzó erők csökkentése a frusztráció normalizálásával érhető el. Gyakori, hogy a csoport félreérti a frusztráció szerepét, és a frusztrációt problémaként állítja be, ahelyett, hogy a különbözőségek beazonosítására adott természetes válaszként értékelné. A frusztráció elkerülhetetlen, kezelése pedig kikerülhetetlen ahhoz, hogy a csoport a következő fázisba léphessen.