Autoritási szakasz 1.

A szakasz négy fázisra bontható; ezek a menekülő, a harcoló, az egyenrangúak, illetve az autoritással szembeni szerepzárak fázisai.

Menekülő fázis

A fázis elsődleges fejlődési célja, hogy a csoport kialakítsa a valóságon, a tényeken alapuló egyedi csoportkultúráját, implicit célja pedig a biztonsági játékra való törekvés, az adott szituációba beleragasztó, konfliktuskerülő viselkedés.

Visszahúzó erők Hajtóerők
szociális státuszon alapuló kommunikáció, sztereotipikus alcsoportok funkcionális alcsoportok kialakítása
magyarázat felfedezés
homályos, redundáns kommunikáció lényegre törő meghatározás
spekulációk valóságon alapuló tények

A menekülő fázisban a csoport viselkedése lényegében passzív. A kommunikáció bizonytalan, félreérthető, ritka a problémamegoldásra való törekvés, inkább az elkerülés, a különbözőségek elhallgatása a jellemző. Gyakori a pletyka, amelyben viszont terítékre kerül a csoporttagok mássága. A törekvések inkább a látszólagos béke fenntartására, semmint az explicit feladat megoldására irányulnak; mintha az egyetlen cél az lenne, hogy senki ne szögezzen le semmit.

Ezen visszahúzó erők csökkentése két módon érhető el. Egyrészt a kommunikációs normák módosításával, mivel az azonos szintű pozícióban lévő tagok közötti zavartalan információáramlás nem jellemző az eltérő státuszú tagok közötti információcserére. Ezt a beragadt kommunikációs kapcsolati rendszer felbontásával lehet elérni, ami aztán a normák megváltozásához vezet. A másik mód, hogy a csoport a ki nem mondott véleményeket felszínre hozza, és erőforrásként használja fel. A csoporton kívüli környezetben megszokott sztereotipizálás helyett a csoportra vonatkozó konkrétumok, tények, sajátosságok felszínre hozása megszakítja a spekulációt, és felkészít a harcoló fázisra jellemző, ellentmondáson alapuló kapcsolatokra.